Heti vers

Heti vers · Korábbi hetek · Lázár Júlia · Versek

prológus
       Arany Jánosnak (és József Attilának, Radnóti Miklósnak, Géher Istvánnak)

félreálltam, letöröltem.
ha a düh múlna belőlem,
de jó lenne,
az élet nem erre menne. ­­

annyi mindent megcsináltam,
elvegyültem és kiváltam.
büszkeségem –
az én csillagom az égen,

aki nem félt megszületni,
erre a világra jönni,
ahol bélelt
vacokban sem jobb az élet,

akiért elviselem, hogy
a levegőm néha elfogy:
feledésre
ítélnek, ha jó a vége ­­–
 
 
felnőtt. merre vagy, gyerekkor?
mit is csináltunk mi akkor?
a park fáin
bélyeget hagyott-e Káin?

sok az úri lócsiszár itt,
máséra a foga vásik,
aki gyilkol,
mondhatja-e: ez aranykor?

aki nézi, ahogy ölnek,
kerítéseket emelnek,
mosolyogva
bólint rá a napi rosszra,

már előlem is kitér-e?
ugyanúgy lüktet a vére.
az ég sebzett,
nem rá írunk: ez a kezdet.

FacebookTwitterGoogle+