Esszék · Publicisztikák
Esszék
Között – Hugh Maxton Nemes Nagy-fordításairól
(Ferencz Győző, Vesztergom Janina (szerk.): A jelenlét nem sziget – Írások William John Mc Cormack tiszteletére )
„A költészet legfőbb ellensége a szó”, — írja Nemes Nagy Ágnes a Negatív szobrok című tanulmányában. Majd folytatja: „szüntelenül azt akarjuk mondani, amit nem tudunk”. A szó öröme és a szó elégtelensége hatványozottan igaz a műfordításra is. Ahogy a vers, a műfordítás is „keskeny út a tudás és nem-tudás között”, minden írás „csatavesztés”.
Hány élete van a költőnek? – Géher István: Minden minden – összegyűjtött versek (recenzió)
(Credo, 25/3-4 (2019), p. 138-140.)
Hány életünk van? Ha a képzelőerőnket használni merjük, rengeteg. A költőnek végtelenül sok. Ahány szerepbe bújik. Vagy egy sem. Hiszen mindent kívülről lát, önmagát is, mert a megfogalmazáshoz távolság kell. A „költészet nem a személyiség kifejezése, hanem a személyiség megszüntetése”, mondja a 20. század költészetét meghatározó T. S. Eliot. „Az persze magától értetődik, hogy csupán azok tudják, miben áll ez a »megszüntetés«, akiknek van személyiségük, és van személyes élményük.”
Kié a gyilkos arc?
(Gerevich József (szerk.): A képzelet kockázata – Sylvia Plath életműve, élettörténete és betegsége)
Prospero pálcája, Géher István költészetéről
(Jelenkor, 2013. 56. évfolyam, 5. szám, 462. oldal)
A varázsló csak varázsló, csak varázsló, csak varázsló. Pálcával vagy pálca nélkül, boldogan vagy törődötten, törötten – holtában is. Minek ezt magyarázni? A szavak varázsszavak, mert időtlenül tovább muzsikálnak mások fülében. A XXI. század nagyon is anyagi valóságában, ahol a mennyiség sokkal fontosabbnak tűnik, mint a minőség, hogyan is lehetne másképpen művelni a költészetet? Rossz, ám népszerű rímek és ritmusok között fölzengetni klasszikus metrumok segítségével a kínzó, a leírhatatlan, mégis életet adó belső zenénket? „Kell-e költészet?” – kérdezi Géher István Babitscsal. „Kell-e költészet? Mit mondasz rá, barátom? Kulturáltan feltekintesz a híreket lobogtató napilapból, és bölcsen hallgatsz. Manapság, amikor szükségből, kényszerűségből politikussá lesznek lírikusok és filozófusok, problémaérzékeny értelmedet fontosabb kérdések foglalkoztatják. Hit kérdése – mosolyogsz diplomatikusan, gondterhelten, hogy békén hagyjalak. Csakugyan. Hogy kell-e költészet, kinek és mire, nem kérdezi az, aki hisz benne; aki meg nem hisz, az nem tudhat felelni.” Géher Babitscsal együtt azt mondja: „Kell. Nekem ugyanis kell. (…) Bizony, eléggé apokaliptikus időket élünk (…) Talán minden költő küzd ma a Verssel vagy a Vers ellen, minden mai költőben küzd a Vers – kétes kimenetelű, mitikus küzdelem.”
Téridő
(Holmi, 2012. szeptember)
„Géher Tanár Úr volt vagy más? Mint annyi mindenre és mindenkire, Kálnokyra is ő hívhatta fel a figyelmemet. Ő negyven napja halott, Kálnoky László száz éve született. Kora szerint lehetett volna a nagyapám is, ahogyan Sylvia Plath, akit éppen az ő utolsó köteteinek megjelenésekor fordítottam, lehetett volna az anyám.”
Publicisztikák
Nem lehetünk marhacsorda (Magyar Narancs, 2014. február)
Meggörbült-e a világ gyémánttengelye? (hvg, 2014. 23. szám)
Hol a boldogság mostanában? (hvg, 2013. 34. szám)